Építésének pontos ideje ismeretlen (13–15. század), de egyes elemei, mint a templomhajó bejárata, a szentségfülke nyugati, csúcsíves és déli pálcatagos bejárata, a sekrestyeajtó szemöldökgyámos ajtaja, a templomhajóhoz kapcsolódó szentély csúcsíves támpillérei a gótika korára utalnak. A templomot 1949–1951 között felújították és egy fél kereszthajó-szárnnyal bővítették. A munkálatokat Kós Károly tervei alapján végezték. Szintén Kós Károly tervei alapján tágították az ablakokat, cserélték ki a a padokat, a szószéket és a papi széket, de a bejárati ajtót, valamint a fából készült díszített kazettás síkmennyezetet is. A kazettáikat Kós tervei alapján Bordy András és Barabás István festették. A karzat 1833-ból való, az orgona pedig 1839-ben készült. Segesvári eredetű gótikus harangját négy zarándokjelvény díszíti. A templom torony nélkül épült, két harangját a templomkertben álló, fából ácsolt harangláb őrzi, melyet 1768-ban vásároltak az alsóbölkényi egyháztól.