A falusi települési térstruktúrában a templom és a templomkert, mint komplex funkciókkal rendelkező térszerkezet a közösség kollektív identitását, valláserkölcsét, gazdasági aspirációit, nemzeti érzelmeit kifejező szimbolikus cselekvések, tárgyak és feliratok gyűjtőmedencéje. A templom ősidők óta a települések térbeli tagolásának legfontosabb eleme, kiindulópontja. A templomnak a keresztény tanok szerint égi modellje, transzcendentális előképe van. Éppen ezért a templom szent hely, mely a világot minduntalan megszenteli, mert azt egyszerre átfogja és képviseli. Vidéki környezetben a templom, mint a település legmagasabb épülete, messze kimagaslik a többi épület közül. A templom(torony) tehát „térbeli felkiáltójel”, és mint ilyen a tértagolás szempontjából fontos koordináló és orientáló szerepe van.

A kistérségben, lévén, hogy több etnikum és vallás él egymás mellett, majdnem minden településen két-három felekezet temploma található meg.