Az falu életében a hagyománynak egykor közösség- és világszervező, a világot értelmező szerepe volt. A hagyomány által és a hagyománynak megfelelően szerveződött a mindennapi élet, annak minden mozzanata. Mivel az utóbbi száz évben a hagyományos falu több hullámban is jelentős átalakuláson ment át (gondoljunk csak a két világháborúra, a kollektivizálásra, az erőltetett iparosításra, az 1989-es rendszerváltásra, valamint az ezt követtő globalizációs folyamatokra), a helyi hagyományok is jelentős módosulást szenvedtek, a hagyomány szerepe és megítélése több ízben is radikálisan megváltozott. A néphagyomány elvesztette normatív jellegét, veszített tartalmából és lényegéből, megjelenítésének szinterei a falu mindenapjaiból gyakorlatilag óvodai és iskolai ünnepségekre, folklórfesztiválokba tevődött át.
Így a helyi néphagyomány, bár a helyi kulturális örökség igen fontos és gazdag rétegét képezi, folyamatos veszélyben vannak a globalizáció negatív hatásának következtében. Emiatt az egykor gazdag szokásvilágból csupán néhány jeles napi szokás maradt fenn a gyakorlatban, elsősorban azok, amelyek a fontosabb keresztyén ünnepekhez kapcsolódnak, de ezek is folyamatos átalakulás alatt vannak.
A vallásos ünnepekhez kapcsolódó, még ma is élő szokások a következők: újévi köszöntés és ostorcsattogtatás; farsang; húsvéti fenyőágazás; húsvét szombatján történő kapulopás és fűrészpor vagy pelyva szórása lányos házak kapujába; húsvéti locsolás, húsvéti tojásfestés; karácsonyi kántálás; karácsonyfa állítás és betlehemezés.
