Category: Templomok
A falusi települési térstruktúrában a templom és a templomkert, mint komplex funkciókkal rendelkező térszerkezet a közösség kollektív identitását, valláserkölcsét, gazdasági aspirációit, nemzeti érzelmeit kifejező szimbolikus cselekvések, tárgyak és feliratok gyűjtőmedencéje. A templom ősidők óta a települések térbeli tagolásának legfontosabb eleme, kiindulópontja. A templomnak a keresztény tanok szerint égi modellje, transzcendentális előképe van. Éppen ezért a templom szent hely, mely a világot minduntalan megszenteli, mert azt egyszerre átfogja és képviseli. Vidéki környezetben a templom, mint a település legmagasabb épülete, messze kimagaslik a többi épület közül. A templom(torony) tehát „térbeli felkiáltójel”, és mint ilyen a tértagolás szempontjából fontos koordináló és orientáló szerepe van.
A kistérségben, lévén, hogy több etnikum és vallás él egymás mellett, majdnem minden településen két-három felekezet temploma található meg.
Református templom
Katolikus templom
Református templom
Unitárius templom
Református templom
Református templom
1783–1789 között, Szutsáki Ferenc és második felesége, Kabos Klára adományaiból épült műemlék épület. Az építési munkálatokat először Schmidt Pálra bízták, de mivel a neves mester egy kincstári megrendelése miatt csak keveset dolgozott az épületen, végül Türk Antal, a korszak szintén neves építésze végezte el. A templom homlokzata íves-pilléres, stukkóval díszített portikusszal bővített, tornyát ión fejezetes pilaszterek szegélyezik. A berendezés legékesebb tartozéka a 34 darab művészi kivitelű, juhar és hársfa betétes, gazdagon faragott ülőpad, melyeket nagyercsei Balogh Mihály készített. A templom orgonáját Binder Sámuel segesvári orgonamester készítette 1847-ben, toronyóráját a Réthy család adományozta 1820 körül, azonban ez az idő múlásával tönkrement, ezért 1911-ben Mihály Elek és neje új toronyórát adományozott az egyházközségnek. A szószék, melyet Sípos Dávid készített, még a régi templom berendezéséből maradt meg.