A mai kastély elődjét, egy reneszánsz udvarházat még 1640-ben épittette Petki István, majd az épület átalakitásával, a helyén épült meg az 1870-es években Máriaffi Albert megbizásából a ma is látható kastély. A munkálatokat Soós Pál marosvásárhelyi kőművesmester végezte. Az 1870 körül átalakított késő reneszánsz stílusú kétszintes épület mindkét homlokzata 28 méteres, díszes megjelenésű. Az országútról hosszú sétány vezet a kastélyhoz és a nagy pergolás oszlopos teraszhoz, a központi hallhoz.

A homlokzat főpárkánya felett díszes attikafal hangsúlyozza a kastély főtengelyét. A Maros felé néző oldalon árkádívek és cseh süvegboltozatok tartják a földszint és a síkmennyezetű emeleti fedett tornácot. Az emeleti rész téglapillérei korintizáló fejezetekkel készültek. A erkély fölé a hátsó homlokzatihoz hasonló, díszesebb kialakítású neoreneszánsz attikafalat építettek. A hármas árkádnyílású földszinti és emeleti tornácos főhomlokzat a Maros völgyére néz. A kastély homlokzatait fő és osztópárkány, valamint a zsalugáteres ablakok keretezése díszíti.
Az államosítást követően a kastély az állami gazdasági vállalat használatába került, a rendszerváltás után azonban elhagyottá és elhanyagolttá vált, mára már ajtói, ablakai is hiányoznak. A Kanadában élő Máriaffi család visszakapta az épületet és az egykori kastélypark töredékét. 2011-től a helyi önkormányzat tulajdonába került az épület, majd európai uniós projekt keretén belül az önkormányzat felújittatta, kulturális központot létesitett az épületben.