Gernyeszeg a 15. századtól kezdődően, a mai Teleki kastély helyén álló erősségnek (várnak) köszönhetően a vidék központja volt. A gernyeszegi vár építését még a somkeréki Erdélyiek kezdték, első írásos említése 1477-ből származik. Ekkor a vár két nagy sarokbástyával, három kisebb toronnyal és kaputoronnyal rendelkezett. Az épületet a Maros vize által táplált vizesárok vette körül, melynek maradványai ma is jól láthatók a kastély körül. A vár később a birtokot 1674-ben megszerző Teleki Mihály kedves tartózkodási helyévé vált.

A ma is látható Teleki kastély az erdélyi barokk építészet egyik legjelentősebb alkotása, mely a Pest környéki Grassalkovich-stílusú kastélyokkal (pl. gödöllői, péceli, aszódi stb.) mutat rokonságot. Az építésének elkezdése Teleki Mihály unokája, László nevéhez fűződik. A kastély terveit Andreas Mayerhoffer salsburgi építész tervezte, kivitelezői pedig a kor neves marosvásárhelyi mesterei: Schmidt Pál és Konstantin, Györfi Mihály és Topler János voltak. A kastély több szakaszban készült el, végleges formáját 1802 körül nyerte el, ekkor alakították ki a kastély körül a ma is látható franciaparkot és angolkertet, melyet több homokkőből készült, antik isteneket, valamint groteszk törpefigurákat ábrázoló szobrok tarkítottak. Az egykori várárok felhasználásával halastavat, benne kis mesterséges szigetet alakítottak ki. Az U alaprajzú kastélyba a várárok felett átívelő, háromosztatú kőhídon át lehet bejutni. A kastély keleti szárnyának földszinti folyosóján egykor valóságos múzeumot alakítottak ki, mely gazdag régészeti és helytörténeti anyaggal, ötvösmű- és fegyvergyűjteménnyel, bonyolult zárú 18. es 19. századi vas- és faládákkal, a család egykori tagjait ábrázoló festményekkel, székely kancsókkal és ikonokkal ék büszkélkedhetett. A legnagyobb érteket azonban a erdélyi fejedelmi korból való török szőnyegek képviselték. Bár a kastély a második világháború idején, de az azt követő időszakban is jelentős károkat szenvedett, még mindig megcsodálható az egykori berendezésből az emeleti helyiségekben néhány rokokó fehér porcelánkályha, illetve a nagyszalonban két díszes üvegcsillár. A szalon festése szintén a korabeli főúri világ hangulatát őrzi, szépsége a Teleki család ízlésére enged következtetni.