A falusi templomok egy része nélkülözték a tornyot. Ilyen templomok mellett rendszerint fa harangtorony vagy kisebb harangláb állt. A templomok melletti vagy azoktól független fa harangtornyok, kisebb-nagyobb haranglábak egyik szép példánya Körvélyfáján látható, ahol a templom torony nélkül épült, két harangját fából ácsolt haranglábsisakja alatt függesztették fel. A szokásos őrtornáccal és a sisakkal készült haranglábat 1768-ban vásárolták, az alsóbölkényi egyháztól. Talpgerendáit terméskő alapokra helyezték, s azokra állították fel keményfából faragott szerkezetét. A különálló, fából ácsolt és zsindellyel fedett harangláb a templom mellett, a kertben áll.
Szakrális funkciójuk mellett a haranglábak figyelő, őrző feladatot is elláttak, s a vihar, jégeső harangkongatással való távoltartására is szolgáltak.
A kapu a tértagolás fontos tárgyi eleme és szimbóluma. Legtöbbször az egyéni, a családi, a privát, a nyilvános és a közösségi tér elválasztását, illetve behatárolását valósítja meg a kerítéssel. A fedett fakapuk változatai szórványosan előfordultak a térség magyar falvaiban, bár nem annyira impozáns variánsokban, mint a Székelyföldön, s elsősorban templomok, cintermek és iskolák előtt álltak.
A hagyományos épitkezés elemei a gazdasági udvar melléképületei. A paraszti munka és gazdálkodás legfontosabb színtere 20. század közepéig az udvar volt. Itt kaptak helyet a lakóház mellett a gazdasági építmények, melyek egy részét az állatok számára emelték, másik részét a termények tárolására használták, de egyes épületek bizonyos munkák elvégzésére is szolgáltak. A melléképületek száma, elhelyezkedése, a lakóházhoz való viszonya, nagysága és funkciója visszatükrözte a paraszti gazdálkodás és társadalom rendjét, kötődve az adott természeti tájhoz, a gazdasági és kulturális régióhoz. A gazdasági épületek gyakran őriznek olyan hagyományos építőanyagokat és építőmódokat, amelyeket a lakóházaknál már nem találunk meg, de amelyek egykor a lakásépítésben is szerepet kaptak Az udvaron található gazdasági épületeket két fő csoportba sorolhatjuk: az állattartás és a földművelés épületei közé: ólak, istállók, csűrök, kasok, egzéb tárolók. Ezen melléképületek már csak azon kevés udvarban vannak jelen, ahol még aktiv gazdákodás folyik, a modernizációval ezek száma drasztikusan visszacsökkent, elbontották őket, vagy éppenséggel átalakitással új funckiót nyertek.
A 21. századra a faluképek méginkább átalakultak, így a településeken hagyományos parasztház kis számban maradt meg, ez főként a 15-ös országút menti falvakra igaz. A peremvidéken fekvő falvak esetében nagyobb számban maradt meg régi porta, legrégibb és legszebb példányaival Kisszederjesen, Kisillyében, Marosjárában, Magyarpéterlakán vagy a mezőségi eldugottabb falvakban (Mezőmajos, Toldalag, Pusztaalmás) találkozunk. Sajnálatos módon ezen porták többsége elhagyatott.
A modernizációs és iparosodási folyamatok erőteljesen befolyásolták a kistérség főként központi magját, így a 20. század második felére a hagyományos paraszti portákat lebontották és új házak kerültek helyükbe. Hasonlóan a középületek, iskolák, kultúrotthonok és vegyesboltok épülete is a szocializmus időszakának nézőpontját tükrözi.. A népi építészet egy eleme, amellyel még számos helyen találkozunk a fából készült fedeles kapu, illetve ennek kőből épített változata.
Érdekes színfoltjai a falusi építészetnek a 19. század végén, 20. század elején épült középületek (marosjárai és péterlaki felekezeti iskola, gernyeszegi református iskola és kultúrotthon, sáromberki Wigand féle iskola és papilak, marosárpataki kántori lakás és papilak), melyek a hagyományos falukép hangulatából még őriznek valamit.
